🏃♂️ Öt hónap után kiderült, miért volt majdnem, hogy feladom az Ironman Emilia-Romagnát. És az egész puszta véletlen volt. 🤭
Vannak dolgok, amiket tanfolyamokon tud meg az ember. Másokat könyvekből. És vannak olyanok, amiket… az asztalnál, a verseny után, a megfelelő emberekkel.
Gerar után, ahogy szoktuk, beültünk egy étterembe. Mi, a Geraros bandánk, az Inglourious Basterds. Ritkán találkozunk, de rendszeresen. Bogdannal évente egyszer, pont ott. Gabival és Valeriával évi két-három versenyen, amit minden alkalommal ugyanúgy ünneplünk: jó kaja, sok sztori, nevetés, és az év összerakása darabokból. ☺️ Az a fajta vacsora, amikor nem sietsz sehová, és amikor mindenki előhúzza a hátizsákjából, mi minden történt vele akár két verseny között is.
Egyszer csak, elkerülhetetlenül, szóba kerül Cervia. Ironman Emilia-Romagna. Elmesélem ugyanazt, amit itt is: hogy nem voltam teljesen kész, hogy nem a lábam állított meg, nem energiahiány volt, hanem egy furcsa, mély, jobb oldali szúrás, ami csak futás közben jelentkezett. És erősödött, ha ettem vagy ittam valamit. Hogy gyalogolni még viszonylag oké volt, de a futás úgy összegörbített, mint egy egzisztenciális kérdőjelet — csak lábakkal. Az az „érzelmi vakbélgyulladás”, ha olvastad a beszámolómat, vagy még emlékszel rá. 🤭
És akkor Gabi mond valami ilyesmit:
„Figyi, velem is történt valami nagyon hasonló. Elmentem egy csávóhoz… gyógytornászhoz. Mondott egy izmot… kegyetlen. Hogy is hívják… most nem jut eszembe, de megkérdezem.”
Mind ránézünk.
- Egy izom?
- Igen, olyan, amiről nem is tudod, hogy létezik, de amikor megsértődik, felemészti a napjaidat.
Tökéletes. Pont erre volt szükségem.
A nevét akkor nem tudta felidézni. Röhögtünk, témát váltottunk, ettünk, ittunk, és úgy zártuk az estét, mint a normális emberek, akik ritkán látják egymást, és ki akarják facsarni az időből az összeset.
Pár nappal később jön az üzenet: „Na, megvan. Az izom, amiről beszéltem, az iliopsoas.”
Na, a fenébe… úgy hangzik, mint egy Wi-Fi-jelszó vagy egy trópusi betegség, de abban a pillanatban összeállt pár dolog, ami hónapok óta kísértett. Pontosabban: öt hónapja.
Mert a cerviai fájdalom nem a büszkeségemet bántotta. Nincs gondom azzal, ha rosszul mennek a dolgok. Az zavar, ha nem értem, miért. Mert ha nem tudom, miért, akkor nem tudom, mit csináljak legközelebb. Vagy hogyan előzzem meg. Vagy legalább azt mondani: „igen, én voltam a hibás”.
Szóval megtettem, amit 2026-ban bármely felelős ember: megkérdeztem a jó barátomat, Marcelt (ChatGPT). 😂 Elmondtam neki az egész sztorit, szépítés nélkül. Egyszerűen csak megkérdeztem: „Lehetséges, hogy ez volt? És mennyire lehetséges?”
A válasz jobban arcon csapott, mint a fájdalom a 32. kilométernél. Röviden: igen. Nagyon is lehetséges. Majdnem tankönyvi.
Az iliopsoas az az izom, ami összeköti a törzset a lábbal. Mélyen van, diszkrét, és biciklin meg futásnál is rengeteget dolgozik. Órákig összenyomva van a bringán, főleg hőségben, szélben, dehidratáltság mellett. És amikor befejezed, majd elkezdesz futni, ha már eleve irritált, nem enged normálisan futni. Gyalogolni még hagy, de megbüntet, ha megpróbálsz futni. Pontosan azt éltem át.
Nem dönt le, mint egy görcs. Nem ordít. Nem állít meg brutálisan. Alkudozik veled. És ha ehhez még hozzávesszük, hogy meglepetés: már volt bennem egy vírus (Covid, később igazolva), akkor teljes a kép.
Ez nem változtat azon, ami Cerviában történt. De mindent megváltoztat abban, ahogy arra az epizódra nézek.
Nem gyengeség volt.
Nem dráma volt.
Nem az, hogy „a 14. Ironmanre már nem vagy ugyanúgy motivált”.
Hanem egy apró, láthatatlan részlet, ami behúzta a kéziféket, hogy ne szakadjon el valami más. Beértem. Ferdén, görnyedten, minden kilométert letárgyalva. De beértem. És most végre tudom, miért. 👍
Nem azt mondom, hogy vedd készpénznek mindazt, amit itt leírtam. Nem vagyok orvos (Marcel sem), és nem is akarok annak tűnni. De ha sokat futsz, ha triatlonozol, ha éreztél már valaha egy névtelen fájdalmat, ami csak futásnál jön elő és gyaloglásnál eltűnik, egy dolgot javaslok: olvass az iliopsoasról.
Csak hogy tudd, hogy létezik. Csak hogy tudd, kivel alkudozol legközelebb. És ha megint megtörténik… legalább tudd, hogy igen, te voltál a hibás.
Vagy nem. 😂
Gallery
